Érvek, ellenérvek, tények - a többgenerációs táborozásról






Május második hétvégéjén húszegynéhányan gyûltünk össze Sátoraljaújhelyen. Nem táborozásra érkeztünk. A DRHE lelkésztovábbképzésén vettünk részt. Tekintettel arra, hogy cím-, és témaként a gyülekezetépítõ táborozás volt meghirdetve, - a református paritás elve alapján – arányosan képviseltették magukat közöttünk a hittanoktató-, és presbiterek testvérek is.
Mi, négyen, több értelemben véve is a legmesszebbrõl, Szegedrõl, a Honvéd téri Református Egyházközségbõl érkeztünk. Alacsony létszámú reformátusságunkból adódóan (egyházközségünk választói névjegyzékén 260-an szerepelnek), csak kapkodtuk a fejünket azokon a számokon, melyeket a bevezetõben hallottunk. Több száz fõs istentiszteletek (a mi templomunkban, vasárnap 150-180-an vannak); megannyi kis csoport (nálunk 10-12 mûködik); 370 fõs többgenerációs gyülekezeti nagytábor (tavaly, Pécsváradon 32-en voltunk)!
Elkezdõdött a beszámoló. Szép rendben, felvázolt tematika alapján, egymásnak adták a szót a nagyerdei szervezõk és csoportvezetõk. A missziói alapvetést követõen megtudtuk, miért tartotta fontosnak a lelkész a gyülekezet különbözõ generációinak „összeismertetését”. Képet kaptunk a munkatársak közös, egymásra (is) odafigyelõ munkájáról – tábor elõtt-, alatt-, és után.
A Várhegy Üdülõ bejárása plasztikusan megalapozta a szünet utáni, újabb elõadást, mely egyre inkább a gyakorlati teendõkre helyezte a hangsúlyt. A szobabeosztás, a napirend megtervezése, a kötelezõ és választható programok sokszínûségének összeállítása nem tartozik a látható munkák közé, de nélkülük épp’ azt a vonzerejét vesztené el a tábor, amely az évek során egyre több fiatalt és idõs gyülekezeti tagot szólított meg.
A lebonyolítás részletes ismertetésére, majd az utógondozás fontosságának hangsúlyozására sajnos már nem jutott sok idõ, pedig a közbevetett kérdések is jelezték, hogy - a kétségtelenül lenyûgözõ prezentálás mellett – a hasonló jellegû táborok alapítására való buzdításra, az azt elõsegítendõ tanításra, még az érdeklõdés szintjén is õszinte igény jelentkezett a nem nagyerdei résztvevõk körében.
A többgenerációs tábor gyakorlata mellett/ellen felmerült érvek, ellenérvek olyan problémákat kezdtek feszegetni, melyek átgondolására, átbeszélésére bizonyára érdemes lenne összeülni azoknak, akik már megrendezték a táborokat; akik elhatározásra jutottak az erre vonatkozó munkálatok megindítására; illetve, akik nem tartják jónak elhagyni azt a – kis táborokra annyira jellemzõ személyes, meghitt közösségi – hangulatot, amit a nagy létszámú táborok kénytelenek veszteségként elkönyvelni.
Az autóban hazafelé utazva jó volt felidézni az alig huszonnégy óra alatt kapott rengeteg információt. Összegezésként (mielõtt elaludtak volna a tanítványok…) arra jutottunk, hogy a gyülekezetépítésnek valóban elhanyagolhatatlan feltétele az az alapvetés, amely – Jézusra figyelve – felméri: milyen célokért, mekkora áldozatokat vagyunk hajlandóak hozni!?
Köszönjük a nagyerdeiek lelkesedését, õszinteségét, szeretetét és… a vendéglátó házaspár bizakodó jókedvét, elõretekintését: jönnek még ide reformátusok!


Dr. Kereskényi Sándor